2016. január 24., vasárnap

Ki veszi át az Üzenetet? Michelangelo kétségbeesett segélykiáltása a Sixtus-kápolnából



Ki veszi át az Üzenetet?

Michelangelo kétségbeesett segélykiáltása a Sixtus-kápolnából




A Sixtus-kápolnában a mennyezeti freskósor szíve, gyújtópontja az oltár felett, bal oldalon levő, rejtélyes üzenetű sarokfestmény. A főkapun belépve Jónás hatalmas, lendületesen előrehajló alakja ragadja meg a látogató szemét a szemben levő falon, Jónás pedig két kézzel, nagyon határozottan mutat erre a különleges sarokfestményre.
Senki sem érti, hogy miért.
Jónás felfelé néz, az első képkockán levő Teremtőre, aki éppen szétválasztja a világosságot a sötétségtől, és nem figyel arra, amit Jónás mutatna neki.




Azon a bal oldali sarokfestményen egy zseniális tehetséggel megfestett, meztelen férfialak nyúl előre, akinek karja egy kétségbeesett mozdulattal szinte kiemelkedik a fal síkjából. A Sixtus-kápolnában bárhonnan nézzük, mindig úgy tűnik, mintha pontosan a nézőnek nyújtaná a kezét.  
Reménytelenül, elakadva, mert senki sem érti, és nem veszi át tőle azt az elveszett üzenetet. Michelangelo titkát nem látjuk, nem értjük meg.

Természetesen van hivatalos, elfogadott értelmezése ennek a sarokfestménynek, csakhogy a valóság szembeötlő módon nem egyezik a magyarázattal.
A kép hivatalos címe: Hámán megbüntetése. Ez Eszter könyvéből van, ami egy külön történet a Bibliában, akár egy önálló regény: "Volt egyszer egy Ahasvérus nevű perzsa király, akinek gondja támadt a királynéjával. Összegyűjtette hát a birodalmából a szép szűz leányokat, hogy közülük válasszon engedelmesebb feleséget magának. Az egyik lány, Eszter, megtetszett neki, az ágyába is vitte, megszerette. Nem tudta, hogy a lány valójában zsidó származású, és a nagybátyja Márdokeus, aki a királyi udvarban szolgál. 
Volt ennek a királynak egy Hámán (vagy más írásmóddal Ámán) nevű, macedóniai származású, nagyon befolyásos minisztere, aki összeütközésbe került Márdokeussal, mert az nem volt hajlandó meghajolni előtte. Ezen Hámán annyira bedühödött, hogy elhatározta, az egész zsidó népet kiírtja a perzsa birodalomban. Azt mondta a királynak, hogy a zsidók veszedelmet jelentenek a birodalom számára.  Ahasvérus elfogadta az érveket, és utasítást adott, hogy pár héten belül történjen meg a zsidók lemészárlása.
Megtudta ezt Márdokeus, és Eszter befolyását felhasználva ellentámadásba lendült. Az egyik este felolvasták a királynak azt a régebbi történetet, amikor Márdokeus leleplezett egy király elleni összeesküvést. Erről az uralkodónak eszébe jutott, hogy ezt a tettet még meg sem jutalmazta, úgyhogy másnap rendeletben hirdette ki, hogy Márdokeus milyen nagyszerű alattvalója.
Estére pedig az ifjú királynő vacsorára hívta a királyt és Hámánt is. Ott mondta el, hogy ő is zsidó, az ő nagybátyja Márdokeus, és Hámán ki akarja irtani a népét. A király ettől méregbe gurult, mint aki most hall erről először, és azonnal felakasztatta Hámánt arra az akasztófára, amit az Márdokeus számára ácsoltatott a saját háza udvarán.

Ez tehát az eredeti történet. Csakhogy sok helyen máshogy szól a szöveg, és más van a freskón. 




Az egyik különbség az, hogy Hámánt egyértelműen akasztófán végzik ki, a képen levő férfi viszont egy fára van felszögezve. De ez lehetne Michelangelo művészi szabadsága is.
Sokkal feltűnőbb eltérés az, hogy erről a központi, előrenyúló, gyönyörűen megfestett férfialakról senkinek sem egy cselszövő, gonosz ember jut eszébe. Ő nem lehet egy bűnös ember. Michelangelo tudott bűnhődő, rossz embereket festeni, ha akart. Itt viszont már valami egészen más az üzenet.




A háttérben levő alakok még rendben vannak. Olyan ez, mint egy képregény, több jelenet van egy képbe sűrítve, ahogy ez a középkori festőknél megszokott volt. Hátul, a bal sarokban egy asztal mellett hárman beszélgetnek: Eszter, Ahasvérus király, és a tiltakozó, bűnös Hámán. Ez megfelel a Biblia szerinti vacsorajelenetnek. 





Aztán a jobb oldalon az ágyban fekvő királynak éppen felolvassák a régi történetet, amikor Márdokeus megmenti őt. Az olvasó szolga mellett ott figyel Eszter is. Az ajtókeretben álló, sárga köpenyes alaknak viszont megint Hámánnak kellene lennie, aki az ülő férfinek, Márdokeusnak szól, hogy hívatja a király, hogy megjutalmazza. Csakhogy ez a sárga köpenyes már egy elég jóarcú, fiatal férfi, és nem lehet a bűnös Hámán, a lépcsőn ülő, piros ruhás ember pedig túl fiatal ahhoz, hogy Eszter öreg nagybátyja legyen.




Tehát ahogy nőnek az alakok, úgy növekszik a különbség a kép és a történet mondanivalója között. A csúcspont pedig a középen levő, keresztre feszített fiatal férfi. Ott a pozitív hősnek lenne a helye, nem az elbukott bűnösnek. Ennek a történetnek elvileg Eszter a főszereplője, ő menti meg a népét. Mégis, csak apró mellékszereplő a férfialakok mellett.
Tehát itt már a különbség túl látványos, és túl különleges a férfi mozdulata is ahhoz, hogy egy egyszerű bűnös megbüntetésről szóljon a kép. Bár a fához van szögezve, mégis mintha lendülne a teste, mint aki adna, hozna valamit.
Nem tudhatjuk, mi az üzenet.
De van pár érdekes dolog.

A kápolna négy sarkában levő festmények a zsidó nép megmeneküléséről szólnak, és a hőstettet végrehajtó főszereplő van a középpontjukban. A bejárat feletti két képen: az egyiken Judit női cselvetéssel legyőzi az ellenséges sereg fővezérét, és levágja a fejét, a másikon Dávid győzi le Góliátot. Tehát két hasonló téma, fejvesztés, az egyik férfi, a másik női főszereplővel.






Az oltár feletti falon a másik, jobb oldali sarokfestmény Mózes és a rézkígyó története. 





Mózes könyve, 21. rész: a pusztába vándorló zsidók elégedetlenkedni kezdtek, erre kígyók támadták meg őket. Mózes segítségért imádkozott. „És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”

Az a kép közepén levő kígyós bot, a megmenekülés eszköze megfelel az ókori görög szimbólumnak: ez a gyógyítás jelképe, Aszklépiosz botja. Ez van a gyógyszertárak felett, az orvosok vagy kórházak címerében, vagy a WHO logójában is.
Gyakran összekeverik a másik jelképpel, Hermész botjával, pedig az egészen másról szól. Azon két kígyó fonódik össze nyolcas alakban, és a bot tetején van két szárny is. Ez az isteni hírnök, Hermész pálcája, a caduceus. Ebben együtt van az égi és földi tudás, a jó és a rossz tudásának a képessége. A caduceus valójában a Tudás fájának a jelképe.




Tehát ha feltételezzük, hogy az oltár feletti sarokfestmények is kapcsolódnak valamilyen formában egymáshoz, akkor találhatunk valamit.
Az a meztelen férfialak emlékeztet a szárnyas hírnök, Hermész ábrázolására. Csak itt nem szárnyalhat szabadon, mert fára szögezték. És hiányzik a kezéből a Tudás botja. 







Ez persze csak egy ötlet. A képen a titok van, a láthatatlan üzenet, és mindenki saját maga találhat rá választ.

Az viszont egyértelmű, hogy ez a sarokfestmény a Sixtus-kápolna kompozíciós fókusza. Itt fejezte be a festést Michelangelo. A mennyezetet keretező próféták is szibillák (jósnők) sora is ide vezet.





Ha az ember a főkapun át lép a kápolnába és felnéz, ösztönösen jobbra indul el a tekintete. A sorban az első az egyik legszebb és legismertebb nőalak, a delphoi szibilla. Az arca az ajtó felé fordul, de az egész testtartása, a mozdulata hívogatóan az oltár felé mutat. Vezeti a szemet a következő, Izajás próféta alakján keresztül tovább, előre. 
Ezen az oldalon mindegyik szereplő testtartása előre lendülő energiát képvisel, mint egy fokozatosan erősödő hullám, ami aztán az utolsó, gyönyörű nőnél, a Líbiai szibillánál csap a magasba. Az ő könyve a legnagyobb, amit már be is zár. A könyvekben leírható Tudás útja nála véget ér. A teste egy különleges, csavarodó mozgásban van, tükrözve a fölötte levő isten alakját, aki pedig éppen a Teremtés legelső pillanatát éli, amint elválasztja a fényt a sötétségtől. 
A líbiai szibilla energiája Jónáshoz érkezik, akinél már nincs könyv. Nála a leírt szöveg helyett egy hallgatag hal van. Ami mellesleg egy elég furcsa hal, egyáltalán nem bálnaszerű, és inkább Jónás társának tűnik, nem pedig az elnyelőjének.



Az energia tehát odaér Jónáshoz, aki az egész freskó leghatalmasabb és legmozgalmasabb szereplője. Ő pedig nagy lendülettel, két kézzel mutat erre a különleges sarokfestményre.
Ez a mutató mozdulat egy érdekes, visszatérő motívum a freskón. A legismertebb az, amit Ádám teremtéseként ismerünk. Ott egymás felé fordul a két kéz, jelképezve a nagy pillanatot. Itt viszont Jónás két mutatóujja egy irányba, erre a képre mutat. Valamire, ami a festés végére Michelangelo számára a legfontosabb lett. Ez itt a végső Üzenet.
És ehhez az Üzenethez már nincsenek szavak. Ehhez már nincs könyv, ez még a levegőben lebeg, megfoghatatlanul, felfoghatatlanul. Ott van valahol, de csak nagyon kevesek láthatják meg. És aki látja, az sem tudja igazán, hogy mit is lát.  
Nézzük, mire mutat Jónás! Egy meztelen, fekvő férfialakra.
Az a fekvő férfi elméletileg Ahasvérus király. De ha jobban megnézzük, az ő alakja is érdekes. Ha megfordítjuk és tükörképként nézzük, akkor még látványosabb, hogy olyan testtartásban hever az ágyon, és úgy tartja a fejét, mint Ádám a teremtés pillanatában. De közben hasonlít a Teremtőre is, a kézmozdulata, a lábai helyzete. A válla fölött pedig neki is ott van egy férfi és egy női arc. A haja úgy áll, mint Ádámnak, de olyan ősz, mint a Teremtőé. Olyan, mintha kettőjükből lenne összegyúrva.


Ő is emeli a kezét, és a kép közepén magasodó, lendülő férfire mutat. Igen, ide, őhozzá érkezik az egész alkotás teremtő energiája.





De itt megszakad a folyamat. Az energia ideért, és itt elakadt.
Az energia köre, ami indult jobb oldalon, az ajtótól, és egyre erősödve halad az oltár felé, a líbiai szibilla alakjában csúcsosodott ki. Neki van a legnagyobb könyve, amit már bezár. A Tudás kész. Ezután következne a cselekvés, a másik oldal. De közben Jónás mutatja ott középen nagy lendülettel, hevesen, hogy valami gond van, valami elveszett.
És akkor nézzük a bal oldali sort. 




A líbiai szibillával szemben, a másik hatalmas méretű alak egy magába roskadt, reményvesztett próféta, aki elkeseredetten hajtja le a fejét. Az aláírás szerint ő Jeremiás.






A ruhája felül olyan aranysárga, mint a szibilláé, a nadrágja meg olyan bordó, mint a felette levő Teremtőnek. Az arca, szakálla a második képen levő, haragos Teremtőre hasonlít, amúgy pedig, ha jól megnézzük, akkor a kissé idealizáltan megfestett Michelangelóra is.
Jeremiásnak már nincs könyve. Egy kis papírlap van a jobb térde mellett, amin egyetlen szó látszik: ALEF. 




Az alef a héberben és általában a sémi nyelvekben az ábécé első betűje. Ugyanaz, mint a görögben az alfa. Tehát a kezdetet jelenti.
Azt a kezdetet jelentheti itt, aminek nem lett folytatása.  A nagy mű nem készült el. Csak elkezdődött, de elakadt, és az ég nem tudott kiegészülni a földdel. Az egyik oldal meghozta a maga tudását, de nem volt mivel kapcsolódnia.  Az a papírlap a márványlépcsőn lóg lefelé, kiesett a próféta kezéből. Ennyit tudott tenni, de már reménytelennek látja a helyzetet. A mögötte álló nőalak ezen a papíron áll, ha felemelné a lábát, a lap végleg lehullana a semmibe A nő lefelé néz, és szomorúan fordítja el a fejét.
És ez a sor már lemondóan halad vissza, a bejárat felé.  Jeremiás után a perzsa szibilla látványosan hátat fordít a prófétának, és a kis könyvecskéjébe merül. Utána jön az indulatos, felháborodott Ezékiel, szintén a másik irányba fordulva, mintha a következő szibillától kérdezné, hogy most meg mi a csodát csináljunk? Aztán következik az erüthreai szibilla, aki már újra előre, az oltár felé fordul. De lendület benne sincs. Mintha Ezékielnek válaszul tenné, elgondolkodva lapoz egyet a könyvében. Aztán Joel próféta jön az irattekercsét nézegetve, egy nem túl ismert, kis próféta, akinek pár oldalas írása a sáskajárás miatti sirámokkal kezdődik. És aztán vissza is értünk a bejárat fölött unottan üldögélő, szintén nem túl nevezetes Zakariás prófétához. 

Tehát ez a kör második fele, a kudarc, a bukás köre, a csüggedt Teremtő-Michelangelo-Jeremiás alaktól kezdve. Az a nagy energia, az a küldetés, ami a másik oldalon elindult, ami a líbiai szibillánál a magasba csapott, és amire Jónás olyan nagy lendülettel hívná fel a figyelmet, elveszett útközben.






Van tehát egy különös sarokfestmény, ami Michelangelo szándéka szerint a legfontosabb üzenetet hordozza. Olyan, mint egy nagy segélykiáltás. De mi nem halljuk meg, nem értjük meg, és így nem tudjuk továbbvinni azt a nagy művet, amit a reneszánsz korban Michelangelo, Leonardo és a többiek elkezdtek, de nem tudtak befejezni.
A bal sarokból az a férfi nyújtja a kezét mindenki felé, aki csak felnéz a Sixtus-kápolna mennyezetére. 

Ki veszi észre? Ki veszi át az Üzenetet? 



 ............................................................



Kedves Olvasó! 

A blogon, a korábbi fejezetekben olvasható, a témához kapcsolódó regény ezt az üzenetet igyekszik megvilágítani.
A történet arról szól, hogy Angele, egy fiatal lány találkozik egy öregemberrel, aki Rómába hívja, hogy nézze meg a Sixtus-kápolna freskóját. Ott különös élményeket él át,  és érdekes emberekkel kerül kapcsolatba. Az öregember elmeséli neki, hogy a reneszánsz idején Firenze környékére megérkezett egy nagy szellemi csoport, köztük Leonardo, Michelangelo és Raffaello, akik megpróbálták megváltoztatni a világot.
De Leonardo kudarcot vallott: nem ő lett X. Leó pápa, és így nem egy megreformált, humánus egyház alakította a középkor történelmét. Elbukott a nagy terv, nem sikerült az emberiséget egy magasabb szintre emelni, és az a szellemi üzenet azóta sem ért le a világunkba.
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján Michelangelo megfestette a küldetés történetét, a feladatot és a bukást is, de ötszáz éve csak nézzük, és nem látjuk meg a valóságot. 
Angele meglát valamit a freskón, ami megváltoztatja az életét. Általa kinyílik a Kapu, és így mi, az olvasók is felismerhetjük végre önmagunkat, mint a régi küldetés jelenkori örökösei, vállalhatjuk a felelősséget az életünkért, a kezünkbe vehetjük az irányítást, és ezzel megteremthetjük az Új Világot.


...................................................................


A korábbi bejegyzések a freskóról:




…………………………………………….




Itt bárki tehet egy kis virtuális látogatást a Sixtus-kápolnába:
Csodálatos látvány. A számítógép billentyűzetén levő nyilakkal lehet körbefordulni, felfelé-lefelé nézni, az egér görgetésével pedig kinagyíthatók a képek.